Fény az iccakában
Sikeresen hazaértem, nem raboltak el/ki, nem dobtak rám petárdát, és semmi egyéb atrocitás sem ért.
- Az élet, az mindig tiszta pánik -
Sikeresen hazaértem, nem raboltak el/ki, nem dobtak rám petárdát, és semmi egyéb atrocitás sem ért.
Rászabadultam a tecsőre az előbb, és ez most csak úgy eszembe jutott. Azt hittem, hogy volt már, mert nagyon szeretem ezt a számot, meg a filmet is (remélhetőleg nem szedik le ezt a videjót is holmi violációk miatt), aztán tapasztalnom kellett, hogy mégsem. Vagy csak bénán címkézek :)
Vissza-visszagondolok tegnap este óta időnként arra, hogy pontosan öt éve ilyenkor merre jártam (elég jól behatárolható :D).
Egy másik blog egy bejegyzését olvasva jutott eszembe, hogy el is felejtettem "kari"-beszámolót tartani (ehhehe, ezért egyesek még kapnak).
No, csak hogy megnyugtassak egyeseket, és senkinek ne legyenek kételyei :o)
Az úgy volt, hogy az utódlás, amikor reggel óvodába kellene menni, rendszeresen reggel háromnegyed nyolckor tápászkodik elő a szobájából, bezzeg hétvégén. Hát még karácsonykor... Miután tegnapelőtt és tegnap is reggel hétkor beállított hozzám, gondoltam, megdumálom vele a dolgot - tegnap ugyanis egész nap egy földreszállt angyal volt, komolyan. Meg is ígérte, hogy persze, nem jön be korán, felöltözik, eljátszogat, aztán csinál nekem reggelit meg teát, játékból (:))), és jön ébreszteni.
...ja, nem, mégis este van :)
Békésen, mindössze apróbb hisztikkel színezve telt el a nap.
A Kedvenc nagy boldogan díszítette fel a fát (csak egy üvegdíszből tört le egy darabkát a kis hűbele), és büszkén mesélte mindenki aztán :) Persze nem túl meglepő módon a kettes számú fát a Nagymamánál már rám hagyományozta, díszítsem én, mondván, neki sürgős vonatoznivalója van.
Ismét közeleg az a szaka az évnek, amikor néhány tonna adag töltöttkáposztával hozzájárulok rokonok és barátok gasztronómiai jólétéhez. Csak az a baj, hogy mindig elfelejtem, hogy mennyi is fér bele összesen a két legnagyobb lábasomba.
Múlt héten kaptam sok-sok zenét (meg filmet, hát, azokra nem tudom, mikor lesz időm, még a zenékre se nagyon volt, néhány kivétellel... szégyellem is magam ezúton), köztük egy koncertfelvételt, hátha tetszik majd nekem (nem én kértem, nem is hallottam róluk ezelőtt :)).
Tegnap este fél órán át örömködtem, hogy szombattól újra felszállok a sarkon a villamosra, és az elrepít a Nagycsarnok, a Kálvin tér és az Astoria érintésével a Deákra egyenest :)) Már szinte nem is emlékszem rá, hogy ez milyen volt, pedig anno sokat jártam ezen a vonalon az egyetemre meg a könyvtárba - pár éve viszont nem egyszerű feladat eljutni arrafelé.
(inkább itt dühöngöm ki magam...)Történt pedig eme még éppen tartó év tavaszán, hogy a társasházi közgyűlésen megszavazták: ezentúl tilos a lépcsőházban dohányozni. Fantasztikus dolog a civilizált Európában élni, mi? :)) A közös képviselő a tény mindenki számára egyértelművé hozásával kapcsolatban annyit volt képes tenni (na róla is külön posztot tudnék írni), hogy kinyomtatott pár papírlapot, miszerint "alépcsőházbantilosadohányzás", s ezeket random helyeken kicelluxozta a fal mentén.
(és most nem lesz kattintstovább)
Lehet, hogy át kéne értékelnem a zéletemet. A gyerek tegnap este fürdés közben elkezdte énekelni, majd követelte tőlem is, hogy "dörgött az ágyú és zúgott a gép" (fiatalabb versenyzőknek ez persze nyilván nem mond semmit :)). Ezt persze jóóó hangosan (megjegyzem, ezt speciel nem tőlem tanulta), hadd hallja az egész strang a fürdő mentén le s felfele egyaránt :D Nem is értem, hogyhogy nem kezdett el senki vadul dörömbölni, hogy aaaazonnal hagyjuk abba a hangulatkeltést :) szégyen, nem szégyen, de mókásak ezek a mozg@lmi nóták (nna, most csúfosan lebuktam... ez volt a mai kaminaut :)), jól lehet társaságban (persze kellő khm, alapozás után) tekintélyes hangerővel (= teli torokból) zengeni őket. Nem, nem kell semmi mögöttes ideológiára gondolni - viszonylag ritkán szoktam politizálni, nem is ezért írtam ezt most, csak eszembe jutott a dalolásról. Amit persze ma is meg kellett ismételni, kiegészítve a "szegényemberessel" ("a szegény ember nem más, csak izom és vér..." - oké, ezt tőlem tanulta tegnap este. Tanulékony gyerek, no :)). Alig várom, hogy félrehívjon az óvónéni, hogy miket tanítunk ennek a gyereknek, és hogy "pedagógiai szempontból" ennek milyen hatásai lehetnek (jó, jó, ezt nem is ezek az óvónénik mondták anno, mikor el lettem hajtva a három és fél évessel, egyetem és munka mellett, hogy mit képzelek, hogy oviba adnám :D). Amilyen borzasztó vagyok, még az mp3-lejátszómon is vannak ám jó dolgok, bizony. Tőlük, és nagyon jól szokott esni hallgatni:
A másik, ami még járt ma a fejemben, hogy lehet, hogy tegnap sikerült valakit alaposan el(/meg/össze/vissza/át/satöbbi)riasztanom. Grafomániám lustasággal párosul, hát belinkeltem innen egy poszt (ahogy automatikus tárgyesetben mondani lehetne). Lehet, hogy hiba volt, és szegény azóta is az eset (nemfeltétlenpozitív) hatása alatt áll. Mondjuk megértem, valószínűleg én is így lennék ezzel :) Nem tehetek róla, ez is én vagyok, ahogy ezt már megbeszéltük egyesekkel (vagyis kettesekkel :)).
És igen, tudom:
Hüjje is. Vállalom, ezt osztották :))
(meg grafomán... de nem muszáj olvasni, esküszöm, többet nem linkelek :))
Ne próbáljatok meg kristálycukorból cukormázat csinálni (ez itt az életigazság). Akármit is mond az egyetlen, drága jó, tündéri anyukátok. :) Ja, és életemben először (na jó, nem próbálkoztam eddig sokszor, mert mindig sűrű szitkozódás a vége) sikerült normálisat csinálnom, cukormázat mármint. Porcukorból. Igaz, az első adag a lefolyóban végezte :D
(hát ennek az URL-je valami nagyon mókás dolog lesz, már látom... és tényleg, tisztára, mintha akasztófa lenne :))
Nem hiszem el, hogy az utóbbi egy órában minden (na jó, szinte minden) összejött, amit akartam, pedig lúzer voltam megint (ám erre csak később jöttem rá). És persze most is itt grafománkodom, ahelyett, hogy az impulzusmomentummal meg a merev testekkel (hmm, hmm...) kacérkodnék. :D
Nyilván rosszul vagyok összerakva. Vagyis inkább azt remélem, hogy nem én vagyok persze a szériahibás, de kezdek elbizonytalanodni néha.
Hát valami lehet ma a levegőben, de már csak nevetek :D
Ehh, hogy takarítás helyett mindig kitalálok valamit. Most pl azt, hogy de rég írtam ide, egyszerűen elloholt az orrom előtt a hét - csak tudnám, mivel ment el így az idő :D
Elaludta a nyakát.
Mielőtt elfelejteném: nem voltunk, senki nem vette, mert nem kellett, és nem volt :D Csak hogy egyesek esetleges kíváncsiságát kielégítsem :) Viszont sétáltunk nagyot.
(csak mert 'huh' biztos van már, nekem meg dilim, hogy számos poszt-URL nem kell :))
No, hát meghánytam-vetettem magamban a dolgokat, úgyhogy jöhet az újjászületés :)
(de ezt nem eszperente nyelven vetem szemetekre - rettegnetek nem kell ;))
Újabb gyerekszájas gyöngyszem, ha a bloghu is így akarja :)
No hát a tegnapi napunk a csemetével felülmúlta minden várakozásomat :)
Copyright © 2008 Theme Preview All rights reserved. Theme by Laptop Geek. Blog.hu-ra alkalmazta: a Blog.hu Sablonok a Népkertben,
én pedig némiképpen átalakítottam kívül s belül. Onnan tehát egyáltalán nem ez tölthető le. Külön köszönet Ernie-nek a kódokért :)