- Az élet, az mindig tiszta pánik -
hú, de rég nem írtam. zajlik az élet - amikor lenne miről esetleg, akkor nem érek rá írni róla :) most is csak azért írom ezt, mert majd egyszer, mondjuk holnap, ha sikerül végeznem a kirótt munkával, beszámolok. például arról, hogy ma hogy kirúgtam a hámból, és hogy milyen jót szkeptikuskodtam. :)
(húúú, de nehéz volt megint olyan címet adni, ami még nem volt... de úgy látszik, más is olvas Vonnegut :))
Nem írok mostanság, mert mire idejutnék, elfelejtem. No meg nem is tudom, mit írjak, nyünnyögni továbbra sincs kedvem :)
Nagyon mókás tud lenni egy ötéves - szinte minden nap előáll több elmélettel és meglátással, ami feldobja az ember napját.
Csudálatos helyen lakom, már meséltem néhányszor, milyen fantasztikus, okos, intelligens emberek (?) laknak itt a házban. (És azt még nem is meséltem, mikor a múlt héten kinyitottam a számlákat. Az is csuda vicces volt ám!)
(előtört a grafomán én. de legalább nem a nyünnyögős - azt lelőttem...)
Pár hete egy sráccal az egyik vizsga után, eredményhirdetés előtt mászkáltunk az egyetem környékén, és ennek keretében - némi kajaszerzés reményében - betértünk egy "élelmiszer jellegű áruház"-ba (oké, az egy másik lánc, de attól még vicces :)).
Szoktam mondani bizonyos helyzetekben. Például én azt nagyon szoktam - belátom, perverz ez is :) -, amikor az emberek megdöbbennek azon, hogy én hány éves is vagyok, no és pláne hogy mim van nekem...
Voltam tegnap moziban. (most már legalább tudom, hol van az arénapláza... belátom, nem lennék jó plázaszöszi) Nekem tetszett a Frost/Nixon, remélem, másnak is, és nem csak udvariaskodott, de most nem ez a lényeg - kivételesen. :)
Vagy inkább csakazértis lesza... izé, teszek rá?
Affene. Sikerült ezt a posztot ügyesen elszállasztanom az éterbe :S
Szóval a tegnapi napom is igen érdekesen alakult. Sikeresen meg-, át-, össze- valamint visszaintegráltam, amit lehetett és kellett, és most már szabad vagyok, mintamadár.
(*klasszikus)
Nnnna, mintegy két órája is megvan, hogy van már internetem, mert reggel óta inter-nyet. A vasárnapi T-iaskó óta (na jó, oké, az csak rátett egy lapáttal - igaz, jóóóóó nagy lapáttal) hajlamos vagyok nem annyira lelkesen viszonyulni a Té irányában.
No igen, immáron ööö... harmadszorra? Ezúttal azonban tényleg fájnöl, nincs több menet :) Általában úgy érzem, megy ez nekem, csak aztán eszembe jut, hogy a múltkor is így éreztem :D (na jó, akkor nagyon durva kialvatlansági tényezők is benne voltak a pakliban... :))
Ez a mai is csak részben az én napom. Szóval az úúúúgy volt, hogy valahova sikerült elgórni a gyerek TAJ-kártyáját, és természetesen a jövő hétre feltétlenül kéne (mert az allergológián nem hiszem, hogy bemondásra csak úgy elhiszik a számot, amit amúgy tudok - bár ki tudja :)).
Teljesen elment az a maradék is, belátom. Mindjárt el is mesélem, miért - nem, nem kiért, amint azon egyesek már elélcelődtek. Persze arról is írhatnék egyszer egy poszt (automatikus tárgyeset), hogy hogy is van ez a nyünnyögéses vágánnyal meg a tenyérizzadással, szerintem.
no, most szerdáig nem nagyon fogok írni semmit. visszafogom magam. erős leszek, és ellenállok. :D
Mert - bár szinte sehogy se állok (nem is igaz, végülis jobban, mint gondoltam, de attól még szinte semmit se tudok :D), mégis tök jó kedvem van. Pedig semmi okom rá, egyelőre. Lehet, hogy kételőre se lesz, de mindegy.
(oké, megártott a sok teXnikázás, belátom :))
Pffff. Nem, dehogy, eszetekbe se jusson olyasmi, hogy esetlegesen ma délben, miután a csemete fél hét pihenő után először ment ismét óvodába, felhívtak, hogy talán hőemelkedése van...
Hát, most megállt az eszem. Pedig már azt hittem, eljutottam oda, hogy nem csodálkozom semmin és senkin, hogy nem lepődöm meg, hogy az emberi faj egyes példányai mennyira pofátlan, mocskos kis sunyiládák bírnak lenni. Ma is kiderült, hogy tévedtem - hol vagyok én még ettől.
| Egy másik blogon, ahova szoktam járni (azért nem írom, hol, mert nem tudom, örülne-e a gazdája az ilyen direkt reklámnak :)), a bloggazda játszott velünk egyet. Ismertem a játékot már, csak elfelejtettem a végkifejletet, mert jó pár éve, hogy hallottam. Tehát a lényeg, meg kell válaszolni öt kérdést: |  |
1. Melyik a kedvenc állatod? Miért?
2. Melyik a második kedvenc állatod? Miért?
3. Szereted az erdőt? Miért?
4. Szereted a tengert? Miért?
5. Szereted a kávét? Miért?
(az idézet meg a sorszámozás nem barátkozott össze még a css-sel, és most nem tökölök ezzel, bocs :))
Mivel hátha van, aki nem ismeri, a továbbisvan-rész után jön a folytatás. (itt jön az, hogy *SPOILER* :))
Reggel hét előtt tíz perccelre állítottam az ébreszőt, biztos, ami biztos. A gyermek megjelent háromnegyedkor, bebújt mellém, megsimogatott, puszit adott. Ezek után elment felöltözni, én frissen, üdén kipattantam az ágyból, fejemben rendszerbe és csatasorba álltak az integrálok-deriváltak, divergáltak és rotáltak, a sorok és a Laplace-transzformáció. Csináltunk reggelit, míg ő megette, én pont le tudtam zuhanyozni, felöltöztem, fogmosás, utcai ruhát adtam a gyerekre, majd a szokásos "kérekrágótútközbenre" kör után elindultunk az óvodába. Ott, ahogy kell, szót fogadott, átöltözött, puszi, majd "szia, anyaaa, gyere délután" után uzsgyi be a csoportszobába játszani. Én pedig elindultam vizsgázni, bementem, megkaptam a feladatsort, és "haaahhh! ez is valami?! piha!" felkiáltással sitty-sutty meg is oldottam az egészet sorjában.
Igen, történhetett volna így is...
(sportot űzök még mindig abból, hogy olyan legyen a cím, ami még nem volt a bloghun...)
Kaptam egyesektől (nem is, kettesektől :D) egy óriási nagy zacskó Bancha teát még a születésnapomra - őszintén szólva azt hittem, hogy én ezt soha, de soha nem fogom meginni, hát negyed kiló tea rengeteg (arról nem is beszélve, hogy itthon már be se fér a szekrénybe, annyi van. A Tonhalacska a megmondhatója :)).
Meg kell, hogy mondjam, nagyon elegem kezd lenni az analízisből. És rejtély, hogy miért akarnak belénk tuszkolni annyi információmennyiséget egy félév alatt, amit mérnökök meg matematikusok évekig tanulnak. Hja, hogy zseniképző ez is :D
Költői mélázás csak persze, válasz nincs rá, csak mélázom. Miért van az, hogy az emberre olyanok kattannak rá, akikre nem vágyik, és akire meg esetleg igen, az meg nem? Oké, tudom, megígértem, lesz.rom, és nem nyünnyögök, úgyhogy vegyük úgy, hogy két matekpélda közben filozofálok :)
Tanulok, tanulok, most éppen a többes integrálok, parciális deriváltak meg mindenféle sorok csodás világába ásom bele magamat.
Ma reggel bekapcsoltam a gépet, és rögtön fogadott egy emil, hogy XY levelet küldött nekem a pofakönyvön. Nem kell bemutatni az intézményt, gondolom. :)
Nem, továbbra sem vagyok semmiféle felsőbb entitás híve, mielőtt még bárki aggódni kezdene, egyszerűen ez a vers most pont passzol ide, és kész.
Nekem is van. Úgy tűnik, afféle hangulatjelentéssé alakult ez, kedves zenékkel elegyítve... (rém "snasszos" vagyok, belátom :))
A posztok egy része védett korábbi eseményekből kifolyólag. Akit ezek is érdekelnek, írjon :)
Copyright © 2008 Theme Preview All rights reserved. Theme by Laptop Geek. Blog.hu-ra alkalmazta: a Blog.hu Sablonok a Népkertben,
én pedig némiképpen átalakítottam kívül s belül. Onnan tehát egyáltalán nem ez tölthető le. Külön köszönet Ernie-nek a kódokért :)