És csak kicsit érzem kevésbé úgy, hogy most legszívesebben kinyitnám az ablakot, beleüvöltenék a világba. Soha nem értettem, hogy hogyan jutnak el egymást valaha a leggyengédebben szerető emberek olyan mélyre, amilyenre időnként el tudnak jutni. Valahogy mindig az volt a…

huh, hát ezt nem vagyok képes meghallgatni, mert már sok. pedig azért az nem semmi. ajtókat is akartam (iderakni), de aztán mégse. mondjuk mindegy.