Meg ujjongás, meg követés
Tegnap este fél órán át örömködtem, hogy szombattól újra felszállok a sarkon a villamosra, és az elrepít a Nagycsarnok, a Kálvin tér és az Astoria érintésével a Deákra egyenest :)) Már szinte nem is emlékszem rá, hogy ez milyen volt, pedig anno sokat jártam ezen a vonalon az egyetemre meg a könyvtárba - pár éve viszont nem egyszerű feladat eljutni arrafelé.
Ez csak úgy eszembe jutott most, és erről meg ez a zene, amit nagyon szeretek, és amit rendszeresen hallgatok a sárgaszöcskén (bár egyrészt tudom, hogy az csak a Kandó felé szokik járni az év egy meghatározott szakában, másrészt ez szegedi villamos, de nem kell ennyire háklisnak lenni :)):
És ezen kívül megkövetem a közös képviselőt, akit tegnap említettem. Képzeljétek, ma délelőtt lefelé menet két fickóba botlottam a kapuban, akik szemmel láthatóan éppen szerelték ki a régi kaput, hogy aztán szerelhessék be az újat. Hát elintézte nekünk, mintegy karácsonyi ajándékként, hogy legyen végre normális kapu, ami záródik, amit kulccsal is (sőt, csak azzal) lehet nyitni, és nem csak erőteljes faltörőkos-jellegű erőhatásokkal.
Mondjuk eltartott úgy négy évig.
no sebaj, fő a pozitív hozzáállás :o) (bohócorros)
