Hip-hip-hepaj :)
No hát a tegnapi napunk a csemetével felülmúlta minden várakozásomat :)
Egyrészt ugye az, hogy már előre ígéretet kaptam, hogy tényleg csak mi leszünk, miénk a lakás (persze csak használatra :)), és valóban, semmi és senki nem zavart meg minket. Mondjuk az, hogy reggel, mikor indultunk a piacra, zuhogott az eső, nem volt megrendelve előre, de hát semmi sem lehet tökéletes. A gyermek persze kitalálta, hogy ő így meg úgy és mégse akar piacra jönni, és egyáltalán, nem érdekli semmilyen barátom, akivel majd ott találkozunk, de a beígért sajtos pogácsa gondolata végülis meggyőzte :D Így hát sikeresen összejött a randi, és kb két perccel későbbtől (ameddig eljátszotta a kötelező anyamögébújokvihogva-jellegű köröket) számítva már dúlt a szerelem, és kézenfogva rótták a piacon a köröket, amíg mindent beszereztünk.
Aztán persze itthon nekem jutott a megtiszteltetés, hogy kukta és szakács legyek egyben, mert egyeseket a gyermek azonnal lenyúlt játszási célokból :D (mondjuk jobb is, ahogy a répát nekiállt pucolni, juj. Bocs, illatos kis virágszál, de télleg :DDDD) Eszméletlen, hogy mennyire egy színvonalok vannak, hehehehe. (:)))) Ja, viszont sajtreszelésben a vérfarkasok (szinte) verhetetlenek, bizony. :)
No de mindenesetre csak azt akartam mondani, hogy mi nagyon jól éreztük magunkat tegnap (szerintem a gyerek nevében is beszélhetek, miután ma délután, miután hazajött, első mondata az volt, hogy játsszunk olyan csapdásat, amit tegnap :)), és remélem, hogy nem csak ketten voltunk ezzel. Ez is jó csepegős poszt lett, de télleg tök jó napunk volt, na :D És az esti mese is szuper volt. Mind az összes :DDD
Ma meg nem csináltam semmit, csak mostam-mosogattam és henyééééltem leginkább, szóval nincs miről beszámolni. Meséljetek ti :)
Ja, és hogy eeez honnan juthatott eszembe, nem is tudom :
:D
