Ez is megvolt, mégsincs...

...ja, nem, mégis este van :)
Békésen, mindössze apróbb hisztikkel színezve telt el a nap.

A Kedvenc nagy boldogan díszítette fel a fát (csak egy üvegdíszből tört le egy darabkát a kis hűbele), és büszkén mesélte mindenki aztán :) Persze nem túl meglepő módon a kettes számú fát a Nagymamánál már rám hagyományozta, díszítsem én, mondván, neki sürgős vonatoznivalója van.

Az ajándékozás aztán a szokásos mederben telt, azt hiszem, most hetekig Mazsolás-Manócskás bábjátékosat kell játszani, ha éppen nem legózni vagy számolni (bár ez utóbbi eddig is mindig volt, csak most kapott számos mágnestáblát is hozzá). Éééés nem tudom, mit vétettem a nagynéném ellen, lehet, hogy ő is olvasta ezt a cikket, nem tudom, de hogy a másfél centis műanyag golyókat kilövő pisztolyis simán beleférne ebbe a keretbe, az tuti. (pedig egyébként nem szokott ilyeneket adni a gyereknek :D) Ezt a cuccost saaaajnos ott hagytuk a nagyinál. Nem is értem, miért. (:D)

És persze akinek még nem voltam volna, boldog, békés, és mosolygós karácsonyt kívánok, Rosanával. (a videót nem kell nézni, a zene a lényeg, de sajnos "normálisabbat" nem találtam...)