Fény az iccakában

Sikeresen hazaértem, nem raboltak el/ki, nem dobtak rám petárdát, és semmi egyéb atrocitás sem ért.

Bár nem tudom, hogy ez érdekel-e valakit :D A Nagycsarnoknál megkérdezett két angolul beszélő hölgy, hogy merre van az a naaaagy tér, ahova az emberek szoktak menni szilveszterkor ünnepelni. Hát, megvallom, én csak néztem, mint a sült hal, mert életemben nem töltöttem még a szilvesztert kint a nagy pesti utcán. Aztán rájöttem, hogy a Vörösmarty térre gondolnak, útba is igazítottam őket, majd gondoltam, végül is miért ne, megnézem én, hova gyűlik az éji vad ilyenkor. Közben fotózgattam is, mókás volt, ahogy volt, aki segítőkészen kerülgette a vélt bűvkörét a fényképezőgépnek :) Begyűjtöttem pár BUÉKot is. Viszont azt továbbra sem értem, miért kell idétlen izémizéket felvenni ilyenkor, de ez még hagyján a petárdákhoz meg egyéb robbanó-pukkanó izémizékhez képest. Mondjuk az vicces látvány, amikor orientál turistaleányok próbálnak tűzijátékot beüzemelni, majd a Vörösmarty teret vigyázó biztonsági őrök siettek a segítségükre.
De a legeslegnagyobb sokk a Váci utca végén ért, a tér sarkában. Ott állt életnagyságban, egy rugósgolyós idétlen fejdísszel a fején (úgyse találnátok ki, hogy kicsoda, hát elárulom) maga Ixel Dúnadán, és a Törp. Komolyan, azt se tudtam, hova ájuljak a hirtelen nagy ámulattól. Aggódom viszont, hogy ez a jövőre nézvést vajon mit prognosztizál?... Nehommá jövőre folyton őt kelljen látnom, ennyire nem voltam rossz.
Mikor odaértem a térre, éppen ez ment:

És meg kell, hogy mondjam, marha nehéz azokban a vastag thinsulate-es kesztyűkben kezelni a fotomasinát, nélkülük viszont komoly fagyási sérülésekre van esélye az embernek. Mindent egybevetve, meg kell, hogy állapítsam: piszok hideg van. Lehet, hogy be kéne szednem a balkonládákat az ablakból?...