Nem az én napom, vagy mi :D
Hát valami lehet ma a levegőben, de már csak nevetek :D
Kezdődött azzal, hogy visszavittem pár könyvet a könyvtárba - 420 jó magyar forintnyi tartozást sikerült felhalmoznom, mert elbambultam ezt a kölcsönzésihatáridő-dolgot (ezt lehet, hogy nem így kell írni, de nem érdekel :)). No ezen túltettem magam, mert már készültem rá lelkiekben - tegnap agnoszkáltam már, hogy helyzet van.
A folytatás azért reménységre adott okot, mert bemenvén a közeli maccsba sikerült szereznem kedvenc frissdokinknak vicceset :)) Tudom, hogy gyermeteg vagyok, de úgy megörültem - remélem, ő is értékelni fogja majd :) Meg még mást is sikerült szerezni, amit akartam - magam is meglepődtem, bár nem volt tökéletes az ügy, minden azért nem volt. Így hát szépen bebékávéztam a Körtérre, hogy ott először is bemenjek a spórba (bolt numero 2... akik ismernek, tudják, hogy ezen a ponton már valószínűleg rosszul viselem az egész soppingolósdit... hiába, no, antinő vagyok), azzal a botor elgondolással, hogy én majd ott jól fogok venni egy azaz 1 darab újságot. 345 forint értékben. Az is külön misét érne meg, ahogy sikerült a leglúzerebb sorba beállnom (Murphy rulez) - míg egy ember végzett itt, a másiknál minimum 6, és ez nem vicc, a tehetséges és mindenre elszánt pénztáros nagyon alaposan megszemlélt minden egyes árucikket lehúzás előtt, és gondosan átvizsgált minden egyes pénzdarabot, amit csak kapott ellenértékként. Az előttem állónak visszapasszolta egy százasát, mondván, "ez rozsdás(!!), vigye vissza a bankba". Persze már itt is gyanakodhattam volna, hogy nem lesz sima ügy. Meg akkor, amikor a mellette ülő kolléganője elküldte a .... (airmazs szavai jutnak itt eszembe :D), szóval oda, amiért folyton bazergálja a pénzvizsgáló lámpát, ami a másik mellett volt, úgyhogy mikor én kerültem sorra, átpakolta magához az Überlelkes hölgyemény. Átadtam neki két azaz kettő darab Károly Róbertet. Hosszasan vizsgálgatta, bebújva közben az asztal alá (ekkor már nagyon röhögtünk a sorban mögöttem állókkal), majd az egyikre közölte, hogy "ez nem jó". Nem részletezte, miért, csak hogy "ezt nem fogadhatja el". Hát jó, gondoltam, ha ennyire ráér, legyen neki karácsony, odaadtam egy ötszázast. Asztal alá bebúj. Hosszas vizsgálat. Nagyon röhögünk. Majd visszaadja, hogy "ezt sem fogadhatja el". Én nézek (állítólag ki szokik ülni az arcomra, amit gondolok... hát, nem tudom, hogy fogta-e :D), hogy ?? Mire ő: "a vízjel elmosódott". Ööö. Én persze nem értek hozzá, de elkerekedett a szemem, hogy ezt most így hogy? (*ápdét: ja, merthogy vízjel, és a víz elmosta, ééértitek. Tonhalacska is ezt mondta :D) aztán úrinő énem elnyomta kisördög énemet, és csak annyit mondtam, hogy: "Tudja, mit? Nem hinném, hogy ebben van a hiba, de hagyjuk inkább..." Azért bevallom, a bolt előtt elnyomtam egy baaaammeget, aztán röhögve mentem az **e*andráig, hogy ilyen nincs :D Nem értem, mér nem hívtak rendőrt, mekkora poén lett volna :)
Ezek után bevonulok kuncogva a könyvesboltba, mire éktelen nagy sípolás. Hát, mit mondjak, az előzmények után már nagyon mosolyogtam. Készséges biztonsági őr jött oda hozzám, kettő is, hogy esetleg ez van-e nálam, vagy az, ami okozhatta? (megjegyzem, nyár óta hordom a hátizsákomat - ami a ludas volt - rendszeresen, boltba is, mindenhová, és még soha nem sípolt sehol) Hiába turkáltam, semmi olyan nem volt nálam, ami gyanúsítható lett volna az üggyel. Persze aztán megoldották (egyszerűen inaktiválták a táskát a pénztárnál az antiszerkentyűvel - ehhehe), de piszkálja a csőrömet, hogy mi lehetett az? a papírzsebkendők? a maréknyi használt elem? a kézkrém, amin szemmel láthatóan nincs lopásgátló? a diákom, a kulcsom? vagy az a csomag teljesen feleslegesen magamnál hordott hm, segédeszköz, amit tkp. teljes lelki nyugalommal kidobhatnék, úgyis minek? :D (vagy :(, de ez most nem ide tartozik, meg amúgy is vigyorgunk, vagy mi) sose fogom megtudni, már látom, mennyi álmatlan éjszakám lesz emiatt...
Ami a nemigazi kétszázast illeti, szívesen lefotóznám nektek a kis huncutot UV lámpa alatt, de nem lehet. A valós boltban egy órával később csont nélkül elfogadták :) (az ötszázast meg azért nem fotózom le, mert nincs is UV lámpám, de ez így olyan snasszosan hangzik :D)
És tudom, semmiség ez az egész, de olyan jólesett kiírni. És változatlanul csak vigyorgok, nem is értem, miért (azon túl, hogy hüjjevagyok), de majd úgyis elmúlik.
Uff :)
