Sok mindenről nem írtam, amiről akartam, és akarok még majd, és amik mostanában történtek, csak van, amihez még össze kell szednem a gondolataimat, és megérlelni őket. Van, amiről pedig azt gondoltam szimplán, hogy hm, ezt még nem írom meg, ízlelgetem, mert jó, meg különben is,…

(sportot űzök még mindig abból, hogy olyan legyen a cím, ami még nem volt a bloghun...)Kaptam egyesektől (nem is, kettesektől :D) egy óriási nagy zacskó Bancha teát még a születésnapomra - őszintén szólva azt hittem, hogy én ezt soha, de soha nem fogom meginni, hát negyed kiló…

Sikeresen hazaértem, nem raboltak el/ki, nem dobtak rám petárdát, és semmi egyéb atrocitás sem ért.Bár nem tudom, hogy ez érdekel-e valakit :D A Nagycsarnoknál megkérdezett két angolul beszélő hölgy, hogy merre van az a naaaagy tér, ahova az emberek szoktak menni szilveszterkor…

És nem, ide most nem azt raktam, ami erről elsőre esetleg beugorhat, bár a kettő nem független egymástól. Olyan borzasztó, szöööörnyű, fantáziátlan anya vagyok, hogy a huncut utánpótlást (többek között) csillagként szoktam aposztrofálni. Tegnap este mesélés után erre ő…

Ezt kb két-három hete szoktam hallgatni, miután egy kedves ismerősöm felhívta rá a figyelmemet (és persze azóta csak ígéri, hogy kapok majd ilyet, de persze... :D ide kéne a szokásos áthúzott szöveg). Nyilván nem kell magára vennie senkinek (egyelőre, meg egyáltalán), nem azért…