Gy*n*s a m@tr*x...
(hát ennek az URL-je valami nagyon mókás dolog lesz, már látom... és tényleg, tisztára, mintha akasztófa lenne :))
Nem hiszem el, hogy az utóbbi egy órában minden (na jó, szinte minden) összejött, amit akartam, pedig lúzer voltam megint (ám erre csak később jöttem rá). És persze most is itt grafománkodom, ahelyett, hogy az impulzusmomentummal meg a merev testekkel (hmm, hmm...) kacérkodnék. :D
Gondoltam, ma igazán ügyes leszek, és megszerzem az indexemet, amit eddig már háromszor próbáltam, de soha nem voltak ott az egyébként nagyon kedves (és nekem valamiért mindig örülő) nénik a félfogadási idő elején, mikorra odaértem. Ezen kívül szerzek kedvenc Gergelyemnek egy kötöttsapkás plüss (vagy mi...) zöld disznócskát, akiért úgy rajong, a könyvtárba is bemegyek meghosszabbítani pár könyvet, hogy ne járjak úgy, mint a minap.
Kezdetnek irány a patika: ollé, szereztek nekem olyan orrspray-t, ami bevált (pedig mondták, hogy lehet, hogy nem sikerül), és ami most nagyon jól jön éjszaka (a tegnapi néni meg szerintem még mindig dühöngve járja a patikákat... szerintem én jártam jobban, hiába csak egy nap késéssel kaptam meg a cuccot :)). Ez már egy pont. Aztán irány a könyvtár: na jó, itt azért nem számítottam fennakadásra, maximum arra, hogy nem lesz nyitva mégsem valami ünnepi nyitvatartási elmélet miatt; lényeg a lényeg, ezt is elintéztem - nehogy már ezen múljon az a fizikavizsga :)
Majd Kerikak útmutatásai alapján megtaláltam azt a picike játékboltot, ahol a fentebb nevezett zöld malackát be lehet szerezni. Pont előttem lépett be egy másik lány, és ő is pont Mazsolára áhítozott - jó nagy sikere van :) Szóval éppen időben értem oda, mert nekem már az utolsó előtti jutott - de jutott :))))
Na és ekkor beszéltem egy évfolyamtárssal, akivel találkoznom kellett volna (na ez az egyetlen, ami még nem jött össze :D), hogy a kezébe nyomjam a Thomast (aki nem a gőzmozdony), és akkor mondta, hogy szerinte a dékáni csak egy órával későbbtől van nyitva, mint én gondoltam... És odamentem, és... tényleg. Megfordultam, és már a folyosó túlvégéről vigyorog rám az egyik dékánis "anyukánk", hogy hát én meg mit szeretnék. Mondtam. És beengedett, és odaadta, és tündéri kedves volt (mint mindig), pedig teljes joggal mondhatta volna, hogy menjek én a... haza, most nincs félfogadási idő. Miért nem tudják ezt a hozzáállást többen is magukévá tenni, továbbra sem értem. Jó, tudom, folyton csak ismétlem magam, és grafomán hüjje vagyok, de olyan jó, hogy sikerültek a dolgok :) Az események megkoronázásaképpen beosontam a C*A-ba, és szereztem cébagazdaságos túrórudit (nem ezért mentem be, de aztán nem tudtam ellenállni). Egyesek (két darab egyes) állítása szerint jó. Mindjárt tesztelem.
Uff. Lelőttem magam :)
(frenetikus ez a bloghu, egészen hamar rájöttek, hogy van igény arra, hogy jelölje (horribile dictu: linkelje) az ember, kinek a kommentjére reagál... lehet, hogy olvasnak olyan blogokat, mint ez is pl, ahol ügyes, okos emberek megoldották a problémát? bár ez olyan hihetetlen, ismerve, hogy mennyire szoktak érdemben reagálni a megjegyzésekre időnként :D és nem, nem, az ittenit én is csak kopipasztáztam, mielőtt még azt mondaná valaki, hogy idegen tollakkal cicomázkodom :))
