Megintegráltam :)
Affene. Sikerült ezt a posztot ügyesen elszállasztanom az éterbe :S
Szóval a tegnapi napom is igen érdekesen alakult. Sikeresen meg-, át-, össze- valamint visszaintegráltam, amit lehetett és kellett, és most már szabad vagyok, mintamadár.
Rejtélyes módon a gyermek nem jött hajnalban (mint a múltkor), hogy valami probléma lenne, aztán sikerült elpaterolni az óvodába időben, én pedig még korábban is értem oda, mint a beidézési időpont. Vártunk a terem előtt egy lánnyal, a tanárnő meg csak nem jött - már kezdtem aggódni, hogy hiába vagyok ilyen penge?? De aztán csak befutott, mi is bővültünk létszámilag négy főre, és ki lettek osztva a feladatlapok. Mindenki elkezd agyalni, majd pár perc elteltével (amikorra én azért már átfutottam, hogy milyen feladatok is vannak, és elkezdtem a szokásos melléjegyzetelős köreimet) vad keresgélésbe kezd a néni, és megkérdi, hogy nem osztotta-e ki véletlenül a megoldókulcsot is?... Itt azt tudom elképzelni, hogy az illető a.) nem vette észre, hogy a feladatok után szépen oda vannak írva a végeredmények is (:D) b.) észrevette, de reménykedett, hogy a tanárnő viszont majd mégsem, és milyen jó lesz az. Hajlok inkább az előbbire, ismerve a kollegina munkásságát, akinél - mint kiderült, de csak úgy, hogy odament hozzá a tanárnő - a papírka landolt. Nem is mondok semmit.
Mindenesetre szűk másfél óra alatt kényelmesen megalkottam a megalkotandót. Aztán fél órával későbbre már ki is lett javítva, és hát, nagy meglepetés nem ért - slendrián antimatematikus vagyok. Mindent csudaügyesen kiszámoltam, azzal nem is volt gond, de a definíciók nem az erősségem - hát ami triviális (szerintem :D), azt minek írjam le? :D De megbeszéltük az egészet a tanárnővel, aki azért tudja, hogy tudom, és nem vagyok teljesen ütődött (ja, de. csak máshogy :)), és rákérdezett dolgokra, biztos, ami biztos. Lényeg a lényeg: fellógattam a hattyút fejjel lefelé, ahogy arra Ernie rámutatott kicsit később. :)
Megjegyzem, hogy hosszú egyetemi pályafutásom alatt (és higgyétek el, elég hosszúra nyúlt már az :D) ez volt a második olyan vizsgám (az első az analitikai kémia. belátom, perverz vagyok, de imádtam - fantasztikus tanárnőnk volt :)), ahová teljes nyugalommal mentem el, abban a szent tudatban, hogy én ezt most tudom, akárki akármit mondhat, kérdezhet, átlátom az egészet, az összefüggéseket, mindent. És tényleg. Nyilván nem a legutóbbi eset óta eltelt egy hétben világosodtam meg és tanultam meg hirtelen az egész félévnyi anyagot ésatöbbi, amint arra a tanárnő is rámutatott, és az is sokat számított, hogy most kialudtam magam előtte - tuti módszer, csak sose tudom véghezvinni :) -, de a táltosodásban sokat segített a szombati szeánsz Ernie-vel, amit nyert, ugyebár, és amit ezúton is köszönök neki, és ha nagy leszek, meghálálom. (Szóval kezdhetsz aggódni :D)
Éééés hátha valakit érdekel: álltam a szavam, nem futamodtam meg. Az lett, amire számítottam, de nem fogok nyünnyögni. Nincs kedvem - hátha nincs is miért :) (de ha van is, sokra megyek a nyünnyögéssel :D)
