Dal, te, ázás
(sportot űzök még mindig abból, hogy olyan legyen a cím, ami még nem volt a bloghun...)
Kaptam egyesektől (nem is, kettesektől :D) egy óriási nagy zacskó Bancha teát még a születésnapomra - őszintén szólva azt hittem, hogy én ezt soha, de soha nem fogom meginni, hát negyed kiló tea rengeteg (arról nem is beszélve, hogy itthon már be se fér a szekrénybe, annyi van. A Tonhalacska a megmondhatója :)).
Aztán ma, mintegy két és fél hónap elteltével, csak úgy heccből megmértem a zacskót, és már a felénél tartok. Hiába, no, ez a jegyzetek felett görnyedés teázás közben megy igazán jól. Vagyis hogy mennyire megy jól, majd holnap kiderül... Nemrég egyébként az anyukám is nagyon jót akart tenni velem, és kaptam tőle két doboz rooibost - csak szegény arról feledkezett el, hogy a fahéj meg a tea együtt nálam kizárják egymást, úgyhogy az egyik már alapból felejtős. A másik (a doboza szerint mézes) viszont nagyon el lett találva, abból kell még majd szereznem. Csak éljem túl a matekvizsgát.
Mindenesetre teázzatok ti is, mert az jó, és hallgassatok közben zenét. Ezt dobta ma a tecső, onnan jutott eszembe az egész (no meg ezt a teafogyós dolgot is pont ma tárgyaltam meg még reggel az ajándékozóval):
Megyek én is, csinálok még egyet. Fahéjtalant :)
