Have you tried turning it off and on again?...*
(*klasszikus)
Nnnna, mintegy két órája is megvan, hogy van már internetem, mert reggel óta inter-nyet. A vasárnapi T-iaskó óta (na jó, oké, az csak rátett egy lapáttal - igaz, jóóóóó nagy lapáttal) hajlamos vagyok nem annyira lelkesen viszonyulni a Té irányában.
Tehát bekapcsoltam a gépet délelőtt (nem, nem first thing in the morning jelleggel - nem is vagyok függő :D), és csak hibaüzenet hányt a róka magából. No sebaj, itt jön a fentebb említett klasszikus metódus, routert kihúz-bedug, modemet-gépet málenkíj rebútra küld, az szokott segíteni. Hát nem, ez nem jött be, továbbra is ugyanaz. Ekkor már a másik gépet is bekapcsoltam, hátha csak a géppel van valami baj, de szintén nyetvörk. Hmm, hmm. Akkor jön a (szinte már RTFM-protokollal egyenértékű, tehát végső esetben alkalmazandó) 1412 felhívása. Meg kell, hogy mondjam, ezt csak akkor javaslom mindenkinek, ha tényleg nincs más remény, és nagyon toleráns hangulatban van, valamint ha lelkes gombnyomogató (és a szöveges szerepjátékokat is imádta anno). Három perc nyomkodás és totális eltévedés után kilyukadtam oda, hogy hibabejelentés és műszaki segítségnyújtás - ígéretes. Nagyszerű, kéri a sokjegyű ügyfélazonosítót. Oké, megvan, bepötyögöm. Erre közli, hogy most üssem be az ötjegyű ügyféljelszavamat. Óóóó, ha én érteném, hogy az minek kell most ehhez (ti. ki akarna visszaélni és miért azzal, hogy a nevemben azt mondja, hogy nincs net, vagy nem tudom :-o)... Ezen kívül apróság, de fogalmam sincs róla, mi a fene lehet az a jelszó, pedig ha én nem tudom, akkor már gáz van. Úgyhogy telefont dühödt amazonként lecsap.
Következő lépés: szedjük szét megint az egész mindenséget, routerből kábeleket kihúz, modem kikapcsol-bekapcsol, rebút, satöbbi, satöbbi - semmi változás. Bevallom, ezen a ponton feladtam, és inkább belemélyedtem a LaTeχ mélységeibe, és amilyen perverz elvetemült vagyok, megcsináltam a tegnapi matekvizsga feladatait az utókor okulására (sajnos elég sokan vannak még, akik májusban újrajátszanak...). Aztán úgy fél négy magasságában feltúrtam a tonlányos papírokat, és csodák csodája, megtaláltam az 5 évvel ezelőtti szerződést (no igen, belátom, ez is perverzió, kiTartani ennyi ideig mellettük... mentségemre szóljon, hogy nem én vagyok ezügyben a ludas), rajta az ügyféljelszóval. Ollé! Egy apró szépséghiba: négyszámjegyű. Pff. No akkor csakazértis, nemadomfeeel, felhívom őket megint. Hosszas tökölés, újabb két és fél perc után ráakadtam egy olyan menüpontra, hogyaszongya "ügyféljelszó". Nosza, újabb röpke három percnyi "kérjük, várjon türelemmel munkatársunk jelentkezéséig. köszönjük. <tilinkó>" után valóban élő ember jelentkezett. Első kérdése: próbálta kikapcsolni, majd újra bekapcsolni?... Nem, dehogy kezdtem el röhögni :) Persze, mondom, ez volta az első, úgyhogy most akkor továbblépnék egy szinttel, de ahhoz kéne a jelszó, ami nálam a várakozással ellentétben négyjegyű. Nos, kiderült, hogy hjakérem, a négy számjegyből öt lett, a végére egy nulla illesztésével. Király, nem? :D Majd átkapcsolt a műszakiakhoz (miután az urigelleres múúúkoggy! továbbra sem volt hatásos), ahol aztán jött a címben emlegetett kérdés megint (kuncogás), majd nézzem meg, milyen lámpák égnek (hihi), kapcsoljam ki-be, kábeleket ellenőrizzem. Lámpák: oké. Egyik kábel megvan... Másik kábel... Közben mondja a pasas a túlvégen, hogy nem lát a rendszerben. Hmm, hmm. Csak nem tán azért, mert a modemből a routerbe menő cukimuki izémizét elfelejtettem visszadugni szereléskor (melyet megelőzően azért valóban nyilván nem az én hibámból nem volt net)? Hoppácska :) Bebizonyosodott: szőőőőőke vagyok, minden látszat ellenére. :D
Valamint netfüggő. De legalább nem egyedül :)
