Fájnöl káuntdáun
No igen, immáron ööö... harmadszorra? Ezúttal azonban tényleg fájnöl, nincs több menet :) Általában úgy érzem, megy ez nekem, csak aztán eszembe jut, hogy a múltkor is így éreztem :D (na jó, akkor nagyon durva kialvatlansági tényezők is benne voltak a pakliban... :))
Tegnap este már együtt számoltunk a gyerekkel. Bizony. Ő is fogott egy ceruzát, és a "jegyzetfüzetkéjét", és irkált bele, kommentálva közben, hogy mit is alkot. Pl: "ez egy egyes... és egy mínusz... és egy plusz... nézzük csak, nézzük csak... és egy nulla... Akkor ez tíz!" (és tényleg, egész ügyesen rajzolja a jeleket :)) Majd kicsit később: "ez egy egyenlőségjel... nézd, anya, rajzoltam egy szorzásjelet!... az egyenlóóó tizenegy! (...) várj, most ezen eltoltam valamit én is. (...) áááá, eszembe jutott, hogy nem is toltam el semmit!" :D lehet, hogy így nem olyan mókás, de akkor (miközben én vadul integráltam vagy ilyesmi) nagyon nevettem. Hát még reggel, mikor szintén világmegváltó gondolataim támadtak, és míg ő reggelizett, én egy cetlin elkezdtem valamit számolni, kommentálva (hmm, honnan tanulhatta a gyermek...), mit csinálok: "egy per... négyzetgyök n... és ezt integrálni kéne...". Ő persze nagyon megörült a törtjelnek, hogy húúú, az "ilyen elválasztó!", majd miután elmagyaráztam neki, mi az, és mire való, közölte két falat zabpehely között a papírra bökve, hogy "akkor ezt most integráljuk meg". Halálkomoly fejjel. Ötévesen :D Mit volt mit tenni, megintegráltam.
(gondolom, nem kell kommentár, hogy ezt most miért :) nagyon-nagyon ott van :D az az intro... :))
