Gyorstrapp reloaded
Hát szóval ("hát" szóval nem kezdünk mondatot, mondaná a gimnáziumi faaaaantasztikus magyartanárnőm, de nem érdekel :D) ott álltunk az egyetem egyik udvarán, és valahogy elszállt akkor elég sok aggályom.
Hogy tudniillik téééényleg fontos-e ez az egész neki ennyire, és hogy tényleg komolyan gondolja-e, és hogy egyáltalán, akkor lehet, hogy nem is lesz olyan hosszú az a két hónap. :) Így hát aztán kb. másfél hét körömrágás után egy pár merész kattintással meg is vettem az összes jegyeket, reménykedve, hogy mire kimegyek/ünk, még szállás is lesz - ezt sose lehessen tudni ******-éknál :) Na meg abban is reménykedve, hogy az egyetemi - akkor még ismeretlen - órarend nem tesz majd keresztbe az egész tervnek. Arról nem is beszélve, hogy mi lesz az utánpótlással addig a tíz napig, amíg (az első alkalommal) nélküle megyek ki. Bevallom, hogy ezügyben voltak komoly aggályaim (így utólag röviden elmondhatom, hogy túlélte a gyermek :D), meg azügyben is, hogy netán lesz némi neheztelés-akadékoskodás-ellenkezés, ha bejelentem a másik illetékes félnek, hogy szeretném elvinni majd magammal külhonba, de úgy tűnt, hogy ezek az aggályok is alaptalanok. Remélem, hogy továbbra is azok maradnak - ez majd két hét múlva kiderül :)
And now for something completely different(*): berakok ide egy vicceset, amit ma fedeztem fel. Persze lehet, hogy ez a sorozat csak nekem vicces, úgymond, szakmai alapon :))))
