Naïveté
Sok mindenről nem írtam, amiről akartam, és akarok még majd, és amik mostanában történtek, csak van, amihez még össze kell szednem a gondolataimat, és megérlelni őket. Van, amiről pedig azt gondoltam szimplán, hogy hm, ezt még nem írom meg, ízlelgetem, mert jó, meg különben is, majd ha eljött az ideje, majd ha már lehet, majd ha...
Majd ha lesz olyan, aki képes elmondani, face to face, hogy mi is a nagy helyzet, aki nem ad egy irdatlan csodás gyomorszájast out of the blue, "csak hogy tudd, mert ezt mégiscsak jobb, ha tudod..." címkével, és aki miatt nem szorul a gyomrom görcsbe, mert most nagyon nem tudom, mi van. Vagy mi lesz. Kicsit elár(v)ultnak érzem magam. És éktelen nagy idiótának, annak ellenére, hogy lehetett volna több eszem.
És lehet, hogy majd idővel (hamarosan? vagy soha...) ez a bejegyzés itt értelmét veszti, lehet, hogy majd az idő azt igazolja, hogy mégsem (csak) az újdonság varázsa, hogy mégis talán van olyan, akivel kölcsönösen vagyunk elég fontosak egymásnak, csak ezügyben kicsit szkeptikus lettem. Meglehet, szemétség ez részemről, meg aludni kéne rá, de most akkor is így érzem, ne haragudj...
you've got to get yourself together...