Nemigazi
Gyűlölöm az igazságtalanságot. Oké, tudom, ilyen az élet, de akkor is.
Történt, hogy tegnap elmentem pótZH-t írni (nem tudtam elmenni az "eredeti"-re, de ez most mindegy). Elöljáróban: a jegy feltételeként ez a ZH, egy másik ZH (amit másik tanárnál is kellett megírni), valamint egy évközi kiselőadás lett kikötve. Megkapjuk a feladatot, 5 kérdésből 3-ra senkinek (több, mint tíz embernek tehát) fogalma nem volt, hogy tulajdonképpen mit is akar itt látni a prof. Oké. Az egyikre valamit hamukáltam. A másiknál egyszerűen ötletem se támadt. Bonyolult (na jó, nekem, aki nem vagyok villamosmérnök :)) számítósdi feladatokat megcsináltam, aztán beadtam. Maga mellé ültet, rendben. Nézegeti, mit írtam. Első feladat: hát ezt oooolyan szépen megírta, hibátlan, de miért nem azt a dobozkás-vonalkás ábrát tette ide, ami a fóliákon is volt? Hiányjel az aljára. Tovább. Számolás. Nagyszerű, bár a kapcsolási rajzon látszik, hogy nem villamosmérnök csinálta (hehe). Pipa, tovább. Hamuka-rész. Hát miért nem írtam itt le azt, hogy... <fejtegetés mindenféle diffegyenletekről> Mondom, azért, mert azon az előadáson nem voltam, és nem tudtam, hogy az ötven oldalnyi pdf-ből (ami a köv. félév anyagának is része) melyik példák voltak (de nem igazán derült a kérdésből számomra egyébként sem, hogy erre lenne kíváncsi). Hát, be kéne járni előadásra. Hja, kérem, bocs, hogy pont akkor, egyszer, beteg méltóztatott lenni a gyerek. (Tisztázzuk, mekkora, satöbbi) Tovább. Másik számolás-rajzolás, az is jó. Pipa. Tovább. Utolsó kérdésnél már előre mondtam, hogy nem tudtam a kérdést értelmezni. Magyarázza, hogy hát emlékszik, az a fólia, ahol... <hosszas érthetetlen fejtegetés, aminek semmi köze a kérdéshez, aminek amúgy sincs semmi értelme> Nem, nem emlékszem, de igyekszem okosan nézni. Hümmög. Másik ZH-m hányas lett? Hát, akkor megajánl egy közepest. No jó, mondom, és az a bizonyos kiselőadás? Nézi a papírjait, hoppá, most bajban van, mondja. Az évfolyam azt szavazta meg legjobbnak, amit ketten csináltunk egy másik lánnyal. No, akkor kérdez a négyesért. És felteszi a harmadik kérdést, kicsit átfogalmazva. Milyen rendes :) Ergo sokat ért a befeccölt munka és a többiek véleménye.
De ez még önmagában nem is baszt pöccentette volna be annyira az agyamat, ha ma fel nem hív a másik lány. Ő ma ment vissza az eredményért, mert tegnap még a másik ZH-t is megírta. Bemegy. ZH-ja érintetlen, prof bele se nézett. Kérdi, másik milyen lett? Nem tudni, kotorász a papírok között, majd látja, hogy hoppá, az előadás. No, akkor akárhányast is ad a másik tanár, azt a jegyet + 1-et fog kapni. Nem tudok erre mit mondani. Félreértés ne essék, nem a másik lánytól sajnálom a jegyét, vagy ilyesmi, de most akkor vagy mindenkinél ugyanúgy, vagy senkinél, ugyanúgy. Tudom, idealista hülye vagyok. Valamint azt a hibát is elkövettem, hogy nem segg fenék alatt 5 centivel végetérő szoknyá(?)ban, erősen dekoltálva mentem. Hiába, no, nem tudom én, hogy hogy lesz az ember lányából jó mérnök.De majd igyekszem tanulni a hibából <sátáni kacaj>.
A mai "élményem" még külön emelt egyet az amúgy is elevált hangulatomon. Visszamentem (amilyen állat vagyok :)) az egyik tárgyból javítani. Az egyik tanár (merthogy ezt is többen tartották) órákon át (és ez nem vicc... javítani mentem, nem mondom, mennyi időt töltöttem el odabent)... hogy is mondjam szépen, no, hát az ő olvasatában tágította a tudatomat, vagy mi. Mindeközben jól irányzott célzásokat tett rá (a lekezelős-jófejkedős stílusra amúgy is allergiás vagyok), hogy teljesen hülye, imbecilis, semmiresejó idióta vagyok. Oké, lehet, hogy kicsit (?) kimerült, fáradt, érzékeny vagyok, de akkor is ez volt a mélyebb üzenet. A közepén konkrétan majdnem elbőgtem már magam, pedig nem kifejezetten jellemző rám a sírás-pityogás, pláne nem publikum előtt. No nem is részletezem jobban, mert csak ideges leszek. Omm.
Persze vessek magamra. Mentem volna igaziegyetemre :)
(de unalmas lehet ez annak, akinek már meséltem. bocs, most evvan :))
