Szelektív valóság

Mindig nagyon szerettem Kázmért és Hubát. A kissrác legalább beismeri eme apró (?) jellemhibát... :)

És ezt majd akkor fogom részletesebben fejtegetni, ha 1. megvan a szigorlatom 2. tényleg már csak röhögni tudok, hogy emberek hogy cseszik el az életüket (persze mindenkinek lelke rajta, hogy a sajátját miként) 3. nagyon ráérek (háppersze) 4. pont olyan filozofikus és zen-hangulatom lesz. :)

De persze csak a magam szórakoztatására, mi másért?

(kéne még egy címke ide, de azért mégse. pedig egy szemétláda érzéketlen ribanc vagyok ugye :))