Megjártam

...ma a teszkót. Muszáj volt, tekintve, hogy nem nagyon volt itthon semmi.

Szépen felkészültem, vittem listát, a bankkártyát viszont gondosan nem, nehogy kísértésbe essek. Nem is estem, nagyon, tényleg, ami pluszt vettem az eredeti tervekhez képest, az ez volt: 2 db túrókrém a gyereknek (darabja 139 - magyarul 140 - jó magyar forint), egy pogácsa szintén neki (45.-), valamint nem tudtam ellenállni, és a retrófíling jegyében vettem egy zacskó teszkóminőségi (ehhehe), "Sparkling Candy" névre hallgató izét (99 -100 - kemény magyar forint), de csak azért, mert rá volt írva, hogy pezsgő bigyóval van töltve, és reméltem, hogy háááátha ilyen hamar sikerül a missön. És itt kétfelé ágaznak a gondolataim:

egyrészt: amikor a gép kidobta a végösszeget, én is majdnem eldobtam magamat, mert tényleg, de tényleg semmi extrát nem vettem a fent említetteken kívül. Még nem tudom, hogy hogy is lesz ez a hóvége dolog, de majdcsak lesz valami. Végülis frankón lehet élni egy fizetésből hárman, ja, nem is, ketten ugye, és legyek hálás, hogy eltarthatok olyat is, akinek lényegesen magasabb összeg landol a számláján havonta, s nem érzi, hogy ha már a belekényszerít egy élethelyzetbe, akkor legalábbis úgy lenne korrekt, ha hozzá is járulna némiképpen pár dologhoz, ha az ember nagyon igyekszik, és mondjuk nem eszik például. Minek az? Úgyis csak a haldokló Nyugat ópiuma. Ezt kipróbáltam pénteken (mármint a nem evést, nem az ópiumot vagy a haldoklást, bár nem kifejezetten ezért, egyszerűen nem értem rá), egész jól ment, úgyhogy most majd leszokom róla, hogy a főtáv jóllakhasson ("az annyába..."). Nnna, most, hogy mindenki sajnál, és előadtam, hogy mekkora szuperanya (ja, nem is ez az eposzi jelző, ehhehe) vagyok, és kellőképpen csillogósra fényeztem magam, abba is fejezem a nyünnyögést :) (sajnos-szerencsére tényleg ennyi nekem pont elég is :D)

másrészt: hazaérve nagy bánatomban, hogy rizst bizony elfelejtettem venni (rejtély, hogy mikor és hogy fogyott (annyira) el (szegény)...), megkóstoltam a fentebb említett Csodát. Közönséges limóval van töltve :(((( úgyhogy aki nagy rajongója, annak szívesen a rendelkezésére bocsátom :) (én alapból utálom a savanyúcukrot, pl azért is, mert szétvágja a számat, meg amúgy sem éltető elemem, de ha robbant volna a számban... hát azt a élményt ki nem hagytam volna :D)

És akkor a témáról még természetesen ez a két örökbecsű jutott eszembe:

(na meg is nézem, valaki bejelölt-e :D)

és természetesen, szemeteeeek!

(ui. lassan fel kéne vennem egy "nyünny" címkét...)