Fekete ing, fekete patácska
Tegnap este egy cimborikus társasággal elmentünk kitapastalni, milyen egy spanyol falatka-bár.
Ilyen fekete paták fogadják a belépőt (ez azok számára, akik még nem láttak ilyet, kissé talán bizarr lehet, de nekem ezek a jamón serranok már anno madridi útjaim során is nagyon tetszettek :))
És ettünk például ilyeneket, többek között (csak hogy annak, aki nem volt ott, fájdítsam a szívét :)):
(sajna az ezen a képen nem látszik, hogy a garnélák alatt konkrétan bugyorgott a fokhagymás olivaolaj, többet meg nem rakok be, így is csak fájdítom esetleg a résztnemvevők szívét... :D amit aztán mi, lányok tunkoltunk ki, mert az úriember, aki rendelte, elborzadva nézett arra a felvetésre, hogy ő ilyet (t)egyen :))
UPDATE (nem, nem Norbi, arról szó se volt :D):
Azt a számot, ami beléptünk után azonnal fogadott minket, nem rakom be, bár jó teszt lenne, hányan kapnak a fejükhöz, hogy jaaaaj, ez a... (lebukás :D) Inkább egy másikat, ami közben volt, és amit az egyik lánnyal vadul (update: Milenával :)) elkezdtünk énekelni. Ezzel a számmal kapcsolatban egyébként is mindenféle emlékeim vannak, anno, mikor Krétán nyaraltam még réges-régen, egy élettel ezelőtt, szinte mindenhol ez ment, és akkor nagyon belemászott a fejembe. Az előadó többi száma nem hatott meg valamiért, de ez nagyon tetszik, végülis vehetjük úgy, hogy egy jó nyár emléke, vagy nem tudom. Na de a sok duma helyett akkor egy koncertfelvétel:
és akkor ez után, hogy ne komolykodjak annyit (bár a tegnap este azért nem arról szólt. a komolykodásról mármint :)), jöjjön a mirigy-verzió is, amin a múltkor nagyon-nagyon kacagtam :D
(és továbbra se szeretem a titkon-trükkösen lurkerkedést.)