Hát, most megállt az eszem. Pedig már azt hittem, eljutottam oda, hogy nem csodálkozom semmin és senkin, hogy nem lepődöm meg, hogy az emberi faj egyes példányai mennyira pofátlan, mocskos kis sunyiládák bírnak lenni. Ma is kiderült, hogy tévedtem - hol vagyok én még…

Egy másik blogon, ahova szoktam járni (azért nem írom, hol, mert nem tudom, örülne-e a gazdája az ilyen direkt reklámnak :)), a bloggazda játszott velünk egyet. Ismertem a játékot már, csak elfelejtettem a végkifejletet, mert jó pár éve, hogy hallottam. Tehát a lényeg, meg kell…

Reggel hét előtt tíz perccelre állítottam az ébreszőt, biztos, ami biztos. A gyermek megjelent háromnegyedkor, bebújt mellém, megsimogatott, puszit adott. Ezek után elment felöltözni, én frissen, üdén kipattantam az ágyból, fejemben rendszerbe és csatasorba álltak az…

(sportot űzök még mindig abból, hogy olyan legyen a cím, ami még nem volt a bloghun...)Kaptam egyesektől (nem is, kettesektől :D) egy óriási nagy zacskó Bancha teát még a születésnapomra - őszintén szólva azt hittem, hogy én ezt soha, de soha nem fogom meginni, hát negyed kiló…

Meg kell, hogy mondjam, nagyon elegem kezd lenni az analízisből. És rejtély, hogy miért akarnak belénk tuszkolni annyi információmennyiséget egy félév alatt, amit mérnökök meg matematikusok évekig tanulnak. Hja, hogy zseniképző ez is :D (és hogy mindig elfelejtem a továbbisvant…