Bun-bun - ápdétid

(húderég, már megint. az a fránya havazás...)

12 éve, mielőtt hazajöttem volna egyéves kanadai okosíttatásomból, az ottani barátnőm szervezett egy sütisütő partit hozzájuk, mikoris fahéjas darázsfészket gyártottunk, A Híreset, ami a helyi egyetem büféjének specialitása és az abszolút numero uno. Azért találta ki ezt a programot (azon túl, hogy naaaagyon finom ;)), mert a recept magyar, eredetileg :) (Mindenhol ott vagyunk. Erről persze Vancouver vonatkozásában még mesélhetnék sokat, talán majd egyszer :)) Az eredményes sütögetés után a reptéren kezembe is nyomta a receptet, hogy majd itthon is meg tudjam csinálni. Sajnos a papírka elveszett valahová, úgyhogy azóta csak készülök, hogy majd megcsinálom, aztán ebből sose lett semmi, mert nem lett meg.

No de két napja elkapott az ihlet, hogy ha már úgyis tojást kell fújni az oviba (hogy aztán majd az eredményt ismét őrizgethessem :)), és keletkezik némi belseje, akkor lehetne sütni valamit. Éééés, mi lenne, ha pont ezt. Barátomat ráuszítottam a kérdésre, és csodák csodája. :)))) Úgyhogy neki is álltam tegnap este nagy lelkesen, kevergettem-kavargattam, olvasztottam. Apró részletkérdés, hogy a liszt közben elfogyott (és amúgy is összekutyultam már kétfélét is, ami csak volt itthon), úgyhogy a félkész kelttészta a hűtőben éjszakázott (és szaladgált kifele a tálból). Reggel aztán erős kételyek közt (hogy ti. az egészet lehet majd kidobni) álltam neki a folytatásnak, és dagasztgattam a közben beszerzett utánpótlással a cuccost. 

Mit mondjak, Chokito-díjas lett :) Ha olyanom lesz, teszek képet is, most csak el akartam büszkélkedni, hogy még fahéjas csigát is tudok csinálni, ha akarok. És állítólag jót - legalábbis az őszinte korban lévő 5 és 7 évesek is nagyon dicsérték :D

Update: mutatok képeket is :) A legfelső az a jobban sikerült adag (a jobb széle, na... :D), a középső szintén ugyanarról egy közeli, a legalsó meg abszolút Chokito-díjas. Mutattam egy kedves ismerősnek (aki amúgy lelkendezett az első adagért, mert abból kapott :)) a harmadik képet, mire a reakció az volt: "Jééézusom, ez mi????" Hát, megértem. De finom volt :D