Mintabárány, bennafarkas
Az úúúúúgy voooolt... igen, most jön a kidumálós rész, hogy miért nem írtam még mindig képes beszámolót...
Szóval vasárnap este hazajött a gyermek, vidáman csicseregve, egy tünemény, minden anya álma - én is szinte már készen voltam az aznapra kiszabott penzummal munkaügyileg, egyszóval a kánaán maga. Majd vacsora közben mintegy mellékesen megjegyezte, hogy nagyon fájt a nagyinál a háta, mert volt rajta egy pukli, de már nem fáj! Mutatja, meg is néztem, konstatáltam, hogy elvakart valami csípést. Ezek után fürdés, levetkőzik, és akkor... akkor megláttam a hátát. Melyet lapockatájékon 4-5 gyanús piros petty díszített, gombostűfejnyiek. És ha még kétségem lett volna, hát a bal karján váll alatt ott bégetett már a hólyagos verzió is. Tegnapi verdikt: minimum kettő hét itthon, de ha lehet, inkább legyen három. No komment. Mindenesetre most itt van nálam az a dán illetve holland származású úr, aki Róbert Gidát is jól ismeri.
Persze az én gyerekem miért is akkor kapta volna el, amikor a nagy többség - ő egyéniség. Az ehhez tartozó klasszikus jelenetet persze nem találom, helyette legyen ez:
:)
(hm, hát nem ez lett az a bizonyos poszt... na majd máskor ;))
