Én vagyok a szálló fecske
Gyorsan akkor még egyet, hogy ha már kiírtam egy részét magamból annak, ami van belül (bár nem vagyok én ebben jó, szégyen-gyalázat...), akkor egy más részét is.
Tegnap este egyik ismerőst kicsit felvidítottam (legalábbis ezt állította), mire azt találta írni nekem, hogy "Téged az orvosnak kéne felírnia antidepresszáns helyett :)" Ez olyan jól esett, hogy most ez ide kiteszem :))) (hozzáteszem, hogy ez még az esemény előtt volt, ami kiváltotta az előző posztomat) Hátha majd nekem is felírja a zorvos :D
Ezen kívül még azt is el szerettem volna nyünnyögni, hogy tegnap lemaradtam róluk :(( :
persze semmi célzás (ehhehe)
Nem tudtam elmenni, mert egy centivel több szívességet sem akarok kérni egyesektől, mint amennyit muszáj. Nem is lett volna ezzel baj (már szinte el is feledkeztem róla), hogyha nem futok össze egyetemről hazafelé jövet a villamosmegálló lépcsője közepén Both Mikivel, a gitárossal :D Úgyhogy ezúton is üzenem, hogy remélem, jól nyomták tegnap is :)))) No és majd legközelebb talán sikerül eljutni. :)
