Silver spoon
Legszívesebben bőgnék néha. A tehetetlen dühtől. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy bőgős fajta egyébként, meg még ezt-azt az életemről, nem akarnék ezzel senkit untatni.
Ne legyen majd úgy, mint a dal végén. És most szégyellnem kéne magam azokért a gondolatokért, amik időnként átcikáznak az agyamon (vagy lehet, hogy nem is kéne, ki hogy áll ezekhez, ugye), de mostanában egyre kevésbé megy. Azt hiszem, a dalhoz nem nagyon kell kommentár.
(és nem, nem szedem ki)
(és nyilván nem úgy értendő, hogy akár én is énekelhetném. legalábbis én azt gondolom, hogy nem)