Lütyő vagyok :))

(nem, nem is vagyok grafomán, csak ezt most muszáj elmesélnem :))
Az imént sikeres voltam, és naaaagyon ügyesen kiborítottam egy bögre tejeskávét.

Természetesen nem ám az asztalra, nem a konyhapultra vagy a padlóra csak úgy snasszosan, de még csak nem is az ágyba bele (pedig azt már sikerült még boldogult asszonykoromban összehozni néhányszor :D), hiszen akkor is csak megfogom a cuccot, és sutty be a mosógépbe. Neeeem. A radiátor mögé, a falra rá. (és tudom, hogy az első kérdés, ami épeszű emberben felmerül, az az, hogy... ezt most így hogy? Jogos, teljesen jogos. itt ülök a sarokban, és mellettem van az ablak alatt a radiátor, és mit mondjak, olyan kézreesős. Pont jól rá lehet pakolni a meleg kávét. Aztán pont jól el lehet dönteni a metastabil állapotban ott leledző begrét. És imígyen kidekorálni a falat mögötte, amit aztán természetesen lemosni esélytelen, na de sebaj.)
Körülbelül ilyen ügyesnek és sikeresnek érzem magamat most:
 

(nagyon remélem, hogy nem szedik le, miután éppen megint rátaláltam... ez is nagy kedvenc :))

No és ezek után, hallva kínombanröhögésemet a csörömpölés után, jön a házimanó, és közli:

Látod, Anya, te is milyen lütyő vagy! :)

Ööö, vajon kitől hallhatott ilyesmit?